Meglepő önismereti gyakorlat ez számomra is!

//Meglepő önismereti gyakorlat ez számomra is!
­

Meglepő önismereti gyakorlat ez számomra is!

Sophie by Chance

avagy

“Hogyan lesz egy táska megtervezésének folyamata tulajdonképpen önismereti gyakorlat?”

Számomra a divat és az, amit magamon viselek az önkifejezés egyik eszköze, szeretem a szépet és gyakran visszajelzik nekem, hogy milyen jó a szépérzékem, ami ugye igencsak viszonylagos, hát kinek mi a szép… Mindenesetre szeretem, ha valami egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. De ami a legfontosabb mégis, hogy a magaménak érezzem. A divatot lehet követni, vagy nem, de még jobb teremteni a trendet, nemde?!

Nem tudom, hogy ti észlelitek-e, de annyira ömlenek ránk a reklámok és a “cuccok” is, hogy már a szezon elején, “szezonvégi” leárazás van, hiszen olyan töménytelen dolgot árulnak a divatiparban is, hogy én már jó néhány éve úgy is hívom a shoppingolás ezen részét, hogy scannelés, mert már az a kihívás benne, hogy a rengeteg holmi közül ki tudd szúrni azt, ami egy kicsit is megfog valamiért. Az aztán meg külön megérne egy írást, hogy a megvásárolt cuccoknak mi lesz a sorsa, és hogy milyen gyakran kellene szelektálni és továbbadni rajtuk. Nálam például ez a jótékonyság egyik eszköze. Mert hát lássuk be, hogy a legtöbbünknek számtalan olyan ruhadarab lapul a szekrényében, amit már jó régen nem hordott, sőt talán soha nem is viselt.

De akkor hogyan lehetünk ebben is tudatosabbak? Hogyan legyen nagyobb jelentősége egy-egy új darabnak a gardróbunkban? A kevesebb több elvét követve!

IMG_8662

Találkozásomat Buzás Zsófival, a Sophie by Chance tervezőjével semmiképpen nem mondanám véletlennek. A márkanevét hallva egyből erre gondoltam, hogy by chance? Azaz véletlenül?? Na már most és a véletlenekben már sok-sok éve egyáltalán nem hiszek! Nagyon is foglalkoztat, hogy kinél hogyan zajlik az alkotói folyamat, legyen az bármi, amiben kifejezi önmagát, hiszen ez nagyon közel áll az én témámhoz az énidőhöz is, hogy hogyan mozgósítja a kreativitását, hogy ez ne “csak” egy öncélú folyamat legyen, hanem mások szolgálatára is legyen fordítható.

Mekkora áldás az, ha az ember ilyen fiatalon megtalálja a szeretett hivatását, ami a szenvedélye és megadja neki azt a szabadságot, amiben szárnyalhat. Mindannyian erre vágyunk! Hogy idejében felmerüljön bennünk életünk legfontosabb kérdése, hogy ki is vagyok én valójában, és ezt megválaszolva tudjunk haladni az utunkon!

Zsófinak természetesen van saját kollekciója is, amely az ő érzéseit és inspirációit tükrözi, de az igazi szenvedélye mégis az, amikor valakinek egyedileg, személyre szabottan alkothat. Bennem aztán emberére akadt, hiszen én pont erre voltam kíváncsi, hogy hogyan hatunk egymásra! :)

Csak hogy pár kérdést említsek Nektek, ami első alkalommal felmerült a leendő alkotással kapcsolatban a szinek kiválasztása közben: Ha most jelenleg nézed a ruhatárad és a táskáidat, akkor szerinted mi az, ami hiányzik belőle? Milyen stílusú táska? Alkalmi, vagy hétköznapi? Aha, mi az a méret, ami még elegánsan nagy? Ami a számodra fontos csatangolásokhoz passzol, és még keresztbe is vethető? Oké, de számodra mi a praktikum? Milyen szinek? Milyen fazon? Milyen volt az eddigi leges legkedvencebb táskád? Mit szoktál magaddal hordani? Milyen funkciókat töltsön be a táska? …

És amikor már azt hittem, hogy több döntéshelyzet biztosan nem fog következni, és de, még akkor is volt bőven a tarsolyában kérdés. Ennek én mondjuk nagyon örültem, hiszen talán már tudjátok rólam, de nagyon hiszek a kérdésekben, mert a kérdések, lehetőségek! Jó, ha minél több van belőlük! :) De azt én sem gondoltam, hogy a táskatervezés ilyen módon, egy önsimereti gyakorlattá válik! Csodás élmény volt már az első beszélgetésünk is, több ponton tükröt mutatott, és még nincs is készen a táskám, de már most lettek felismeréseim általa. Sőt, már most különleges kötődésem van hozzá, és ezért nagyon hálás vagyok Zsófinak!

A második találkozásunk alkalmával már több irányt kidolgozva érkezett Zsófi, kíváncsian várva, hogy én vajon abba az irányba mennék-e, amit ő gondolt nekem. Persze ezt előre nem árulta el, csak utólag:

“Fájt a nyakam, ezért elmentem egy masszázsra, amitől totál önfeledt állapotba kerültem és utána rajzoltam le a lehetséges irányokat Neked. Megihlettél az elegáns vintage stílusoddal, olyan lenne ez, mint egy ízléses, részleteiben kidolgozott porcelán. Színeiben pedig olyan lenne, amiket kiválasztottunk a múltkor, de elvinném egy melegebb irányba, mint amilyen múltkor volt a szemhéjad, mert az olyan szépen passzolt a meleg színeiddel. És a belseje pedig ez a kék lenne, mert ez ad neki egy keretet, és fontos, hogy a táskának a belsejének is legyen egy története!” – na erre aztán elkerekedett a szemem!

Hát igen, a belsőnknek milyen hosszú-hosszú életeken át tartó története van! Képekben megmutatva ez volt az inspiráció:

sophieinspiration

Mondanom sem kell, hogy imádtam! Istenem, mekkora áldás ez, egy tervező, aki mer az érzéseire hallgatni. Amikor a tudatosságról kérdezem, akkor is teljes természetességgel mondja, hogy mindig is jók voltak a megérzései, de bátorság kellett hozzá, hogy merje követni is, és különbséget tudjon tenni a bevillanó gondolat és az agyalás között!

IMG_8674

“Á, biztos ezeket előző életekből hozom – mondja – olyan mintha lenne két énem is, a Sophie és Zsófi énem. Sophie ő a szabadabb, az alkotói énem, nagyon meglepő, nagyon apró dolgok tudnak megihletni, és amikor megszáll valami, akkor csak vagyok a gondolataimmal és csak rajzlok és rajzolok, olyankor se nem látok, se nem hallok, csak megy bennem a mozim és azt papírra kell vetnem. ”

Azt hiszem, hogy talán nem is meglepő ezek után, hogy a munkájában számtalanszor él meg minőségi énidőt: “az az igazi rituálé, amikor csak magamban vagyok, az ami nagyon bensőséges és tőlem függetlenül történik meg, készítek egy táskát és közben zenét hallgatok, hirtelen észreveszem, hogy semmi nem szól már, mert annyira élvezem amit éppen csinálok, teljesen el vagyok merülve.”

És ha mindez még nem lenne elég egy felfelé ívelő csodás alkotói karrierhez, az is kikanyarodott a beszélgetésünk során, hogy a márka nevét, az édesanyja inspirálta, sőt az anyukája kézírása is, ami felfelé ível, amit direkt meg is tartott a logókban is, hiszen így ennek is van mondanivalója. Akiknek felfelé ível az írásuk, azok általában pozitív személyiségek, de ez esetben – és remélem, hogy az anyukája is egyetért majd velem – én megelőlegezek egy nagyon szép felfelé ívelő pályát Zsófinak és szívből kívánom, hogy minél több nőnek alkothasson a lelkéhez szóló, személyiségét tükröző táska kreációkat!

Hála érte!

Szeretettel:

Erika

 

ps.: naná, hogy Nektek is megmutatom, ha készen lesz az én Sophie by Chance alkotásom! Figyeljétek a FB oldalamat, részletek hamarosan! Stay tuned! :)

 

ErikaTörköly Erika

énidő coach, alapító

 

 

 

 

által |január 26th, 2017|Tudatos életmód|0 hozzászólás

A szerzőről:

Hozzászólások letiltva.